Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy 23 évem alatt hányszor ettem gofrit, de valamiért újabban nagyon vágyom rá, és ha nincs frissen sült változat, akkor otthon marad a zacskós, előrecsomagolt. 🙁 Ezt látva anyuék az egyik hétvégén vettek egy jó kis gofrisütőt, amit azonnal ki is próbáltam, mikor hazaértem.
Előtte kutatómunkát végeztem, és arra jutottam, hogy sokféle recept van az édestől a sósig, de két nagy kategória különíthető el, az egyik a sütőporos, a másik az élesztős változat. Első körben a használati utasításban szereplő sütőporos verzióra esett a választásom, de ki van nézve egy jó kis élesztős is, a következő hétvégén azzal teszek egy próbát.
Azt kell mondjam, hogy egy nagyon jó kis receptet mellékeltek, bár én módosítottam rajta egy picit az első gofri kóstolása után, de így már-már tökéletes lett. Frissen és melegen nekem fagyival ízlett a legjobban, de még nagyon sokáig, minden különleges tárolás nélkül is finom puha maradt. Másnaposan nekem eperlekvárral volt az igazi. 🙂
A receptből jó sok gofri lesz, de mint említettem, sokáig eláll és megőrzi puhaságát, és szépen lassan elfogyogat azért, de aki kevesebbet szeretne vagy frissen szeretné fogyasztani, az felezze meg a mennyiséget.
Sütőporos gofri
250 g. vaj vagy margarin
350 g. cukor
2 csomag vaníliás cukor
5 tojás
500 g. liszt
1 csomag sütőpor
4 dl. tej
A tojásokat habosra keverjük a cukorral és a vaníliás cukorral, majd adjuk hozzá a megolvasztott vajat. A sütőport keverjük össze a liszttel, majd több részletben adjuk a cukros-tojáshoz. Végül apránként adjuk hozzá a tejet. Ha nem lenne kellően sima a masszánk, akkor egy botmixerrel keverjük simára.
Ezután már csak ki kell sütnünk a gofrisütőben. Sajnos ezt mindenkinek saját magának kell kitapasztalni, nekem egy kisebb merőkanálnyi volt az ideális mennyiség, és körülbelül 5-7 perces sütési idő.
Ha tetszett a bejegyzés lájkold a facebook oldalam !
