Az úgy kezdődött, hogy kaptunk egy fonott kalácsot, azonban nem volt otthon sem elég baracklekvár, sem elég méz a reggelihez, úgyhogy jött az ötlet, hogy készüljön belőle kalácspuding.
Több verzió és egy kis netes kutatás után végül megszületett a tökéletesnek látszó ízkombináció: banán és sós karamella.
Az alapreceptet, mint már oly sokszor, most is Édesemről választottam. Kombináltam egy jó kis sós karamell krémmel, egy kis banánnal, és az eredmény valami hihetetlenül finom lett. Egy kalács méltó újjászületése. 🙂
Ahol beitta a sodót, puha és szaftos lett, viszont ahogy megpirult a teteje a karamellkrémmel, valami egészen új oldalát mutatta meg a kalács.
Tökéletes süti született egy ráérős, hétvégi reggelire, amikor odakint hideg van, és kell valami, ami felmelegít. De egy kiadós leves után, vagy csak úgy, uzsonnára. 🙂
Banános-sós karamellás kalácspuding
Sós karamellához:
100 g cukor
40 g vaj
1/4 tk só
125 ml tejszín, felmelegítve
Sodóhoz:
3 tojás
50 g cukor
150 ml tej
150 ml tejszín
1 ek vanília kivonat
1 csipet só
250 g kalács
A karamell öntethez a cukrot egy lábasban lassú tűzön aranybarnára karamellizáljuk. Hozzákeverjük a kockára vágott vajat, majd a tűzről levéve a felmelegített tejszínt. Ha nem melegítjük fel, a hőmérséklet különbség miatt sercegni és köpködni fog. A forró cukor veszélyes, nagyon csúnya égési sérüléseket tud okozni, úgyhogy legyünk óvatosak!
Ha kész, hagyjuk hűlni.
A kalácsot felszeleteljük, és a szeleteket egy kenyérpirító segítségével megpirítjuk, hogy minél több sodót tudjon magába szívni.
A sodóhoz a tojásokat kikeverem a cukorral és a vaníliával. Ízesítjük a csipet sóval, és hozzákeverjük a tejes-tejszínes masszát.
A banánokat meghámozzuk és felszeleteljük.
A pirított kalácsszeleteket megkenjük karamellel, és a banánnal váltakozva rétegezzük egy tűzálló tálban. Nyakon öntjük a sodóval és 200 fokos sütőben kb 30 perc alatt készre sütjük. A sütési idő itt most csak tájékoztató jellegű, függ az edény méretétől, alakjától, a lényeg, hogy a sodó megszilárduljon.
Még melegen a legfinomabb, de a maradékot pár percre bedobva a sütőbe rpsz-ropsz újjávarázsolhatjuk 🙂 (na jó, igazából hidegen is finom..:)
Ha tetszett a bejegyzés, látogasd meg a facebook oldalam, vagy kövess instagramon, ahol még több képet találsz. :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: