….meg persze a felnőttek is, pláne ha frissen sült, kellemesen ropogós, de belül mégis puha, egyszerre édes és sós…
A perec számomra egyszerre idézi az otthoni esték hangulatát, amikor sült egy nagy adag belőle, és frissen, kakaóval vagy tejjel kész is volt a vacsoránk, illetve a nyári állatkertezéseket. Bármelyikre is gondolok, mindkettő szép élmény, így bármikor kapható vagyok egy kis perecre.
Ez a recept nem az otthoni, hanem Sally Fanni könyvéből való, de mint a többi recept, ez is tökéletes.
Egy picit macerásnak tűnhet, hogy a bagelhez hasonlóan ezeket a pereceket is elő kell főzni, de ebben rejlik a különleges, ruganyos, tömör, de mégsem folytós állagának a titka.
Frissen az igazi, de ha maradna, több napig is eláll.
Sós perec
400 g liszt
210 g tej
15 g élesztő
2 ek. cukor
2 kk. só
3 ek. olaj
A sós mázhoz:
50 g liszt
20 g só
víz
Ebből a mennyiségből nekem 8 db perecem lett.
Az élesztőt kevés langyos, cukros tejben megfuttatjuk, majd a többi hozzávalóval együtt ruganyos tésztává dagasztjuk. Kelt tésztánál jó tanács, hogy lehetőség szerint minden hozzávaló szobahőmérsékletű legyen.
A tésztát egy nejlonzacskóval letakarva legalább fél órán át kelesztjük.
A megkelt tésztából lisztezett felületen kb 35-40 cm hosszú, ujjnyi vastag kígyókat sodrunk, majd csinos kis perecekké formázzuk őket.
A mához a sót és a lisztet kikeverjük annyi vízzel, hogy tejföl állagú masszát kapjunk.
Egy nagy lábasban vizet forralunk 1 kanál sóval és 1 kanál cukorral, majd a pereceket óvatosan a forrásban lévő vízbe csúsztatjuk. Nagyjából fél percig főzzük mindkét oldalukat, ezalatt jól megfognak dagadni.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük őket, és 220 fokon 12 percig sütjük őket, amíg már kapnak egy kis színt, de még nem jók egészen.
Ekkor óvatosan a perecekre csurgatjuk a sós mázat, és még 5 percig sütjük őket.
Ha tetszett a bejegyzés, látogasd meg a facebook oldalam, vagy kövess instagramon, ahol még több képet találsz. :)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: