SÜTIZŐ

A karácsony nem is igazi mézeskalács nélkül. Hozzá tartozik az adventi készülődéshez a mézeskalács mindent elárasztó, fűszeres illata, majd karácsonyi l zenehallgatás vagy filmnézés közben az elkészült művek kidíszítése. Éppen ezért mindenkinek megvan a saját, jól bevált mézeskalács receptje, és ha véletlen nem is lenne, az interneten is számos verzió kering, természetesen mindenkinek a sajátja a tökéletes. 🙂

Nos én szeretem mama mézespuszedlijét, és az otthon sütött mézeskalácsot is egyaránt, amik remélem, várnak is majd otthon, karácsonykor, de idén úgy döntöttem, hogyha már megvettem a karácsonyi Fördős Zé magazint, akkor már kipróbálom belőle a mézeskalács receptet. 

Nem csalódtam, nagyon finom lett, szóval következzen most egy változat, a sok-sok féle finom mézeskalács közül. 🙂

Mézeskalács

600 g liszt

160 g vaj

160 g porcukor

2 tk. szódabikarbóna

3/4 ek. mézeskalács-fűszerkeverék

1 ek. tejföl

1,5 dl méz

2 tojássárgája

1 narancs héja

Díszítés:

1 tojásfehérje

kb. 200 g porcukor

1 ek. étkezési keményítő

A vajat a porcukorral kihabosítjuk, hozzáadjuk a tejfölt, mézet, a tojássárgáját és a szódabikarbónát. Ízesítjük a narancshéjjal és a fűszerkeverékkel, majd hozzákeverjük a lisztet, és tésztává dolgozzuk. 

Ezt a tésztát nem kell pihentetni, lisztezett felületen nyújtsuk 3-4 mm vastagságúra, szaggassuk ki, és 175 fokon 6 percig süssük. Vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert akkor kiszárad, éppen csak szép világosbarnák legyenek, mikor kivesszük őket. 

A díszítéshez a tojásfehérjét kezdjük el felverni, majd apránként adjuk hozzá az étkezési keményítővel elkevert porcukrot. Ennek a mennyisége változó lehet, mert a tojások mérete is eltérő, a máz akkor jó, ha tejföl állagú.

A mézeskalácsokat hagyjuk kihűlni, a mázat töltsük egy nejlonzacskóba, aminek a végén apró lyukat vágunk, és már kezdődhet is a díszítés. 🙂

Bevallom, hogy régebben nem szerettem a krémest, mert a cukrászdák többségében ilyen agyonzselatinozott, ízetlen valami, ezért mindig mást választottam. Aztán egyszer a Stühmer cukrászdában Makláron anyu vagy apu krémest rendelt. Már kinézetre sem a megszokott volt, ízre pedig valami leírhatatlan. Apró vaníliamagok, finom, krémes állag…ekkor jött a felismerés, hogy ezt bizony így is lehet, és én ezt mégis szeretem.

Ha nincs olyan szerencsénk, hogy van a közelünkben egy olyan cukrászda, ahol tényleg igazi, minőségi alapanyagokból készült krémes kapható, akkor készítsünk  mi magunk. Én is régóta terveztem már, aztán egyik nap a Kedvesem krémest óhajtott, így megvolt az alkalom. Egy jó recepttel nem is túl bonyolult az elkészítése, csupán néhány apró szabályt kell betartanunk. És legközelebb dupla adag krémet készítenem…. 🙂

Az eredmény egyébként egy finoman vaníliás, lágy krém ropogós leveles tészta közé zárva, ami csupán a krém mennyisége miatt kapott 9,5-es értékelést 🙂

Házi krémes

A tésztához:

10 dkg liszt

8 dkg vaj

1 fél kiskanál só

0,5 dl hideg víz

fél teáskanál ecet

A krémhez:

5 dl magas zsírtartalmú tej (legalább 2,8-as)

5 tojás

15 dkg cukor

6,5 dkg rétesliszt

fél rúd vanilia kikapart belseje

A lisztből, sóból, 2 dkg vajból, vízből és ecetből tésztát gyúrunk, amit 20-30 percig szobahőmérsékleten pihentetünk.

A maradék 6 dkg vajat két sütőpapír között téglalap alakúra nyújtjuk. A pihentetett tésztát egyenlő szárú kereszt alakúra nyújtjuk. A közepére helyezzük a vajat, majd a szárakat fentről kezdve és az óramutató járásával megegyező irányba haladva ráhajtjuk. Az így kapott tésztát kinyújtjuk, képzeletben 3  egyenlő részre osztjuk. A bal oldali tésztarészt a középső tésztarészre hajtjuk, majd erre a jobb oldali tésztarészt. A tésztát elfogatjuk 90 fokkal, és újból kinyújtjuk. Most képzeletben 4 egyenlő részre osztjuk, a két szélső részt a tészta közepéig behajtjuk, majd az egész tésztát félbe hajtjuk, hogy a két dupla vastagságú rész egymásra kerüljön. Egy órát pihentetjük a hűtőben. Pihenés után megismételjük a két hajtogatást, majd újabb egy óra pihentetés következik. Ezután vékonyra nyújtjuk, és egy sütőpapírral bélelt, kb 20*30-as tepsiben 180 fokon 20 perc alatt készre sütjük. Sütés előtt kicsit szurkáljuk meg, hogy ne púposodjon fel. Az utolsó 5 percben szórhatunk rá egy kis cukrot, ami szépen karamellizálódik.

Ha megsült a lapunk vágjuk ketté, és az egyik félt vágjuk 6 egyforma méretű négyzetre.

A krémhez a tejet melegítsük langyosra, majd kézi habverővel folyamatosan keverve adjuk hozzá a tojások sárgáját, a cukrot, a vanilia kikapart magját és a réteslisztet. Folyamatos kevergetés mellett főzzük addig, amíg besűrűsödik. Vegyük le a tűzről.

A tojásfehérjéből egy kanál cukorral gőz fölött verjünk kemény habot, majd forgassuk bele a tejes-tojássárgás részbe.

Még langyosan kenjünk rá a leveles tészta felére, majd pakoljuk rá a kockára vágott tésztalapokat, így könnyebb lesz majd szeletelni.

Ebből a mennyiségből nekem 6 darab krémesem lett. A házi leveles tészta helyett boltit is nyugodtan használhatunk. 🙂

Valami csokis kekszre vágytam, és a nagy recept keresgélésben bukkantam Nigella finomságára. Aki már látta főzni ezt a nőt, az biztos lehet benne, hogy csak valami tömény, házias sütiről lehet szó, ami biztos hogy nagyon finom lesz.

Szerencsére nem is kell hozzá sok minden, csupán 5, otthon bármikor megtalálható alapanyag szükséges hozzá, nagyon gyorsan elkészíthető, egyszerűen tökéletes, ha ránk tör az édesség ehetnék. Jaa, azt mondtam, hogy amúgy tényleg nagyon-nagyon finom? Mindenki elismerően nyilatkozott róla….:)

A süti egyébként  a Hogyan váljunk házi istennőkké című könyvében jelent meg, a nevét pedig a könyv szerkesztőjéről kapta.

Önmagában is tökéletes, de nyugodtan dúsíthatjuk plusz csokidarabokkal, olajos magvakkal, vagy fűszerezhetjük egy kis fahéjjal, vagy reszelt narancshéjjal.

Bloyd mama sütije

300 gramm liszt

fél zacskó sütőpor

30 gramm cukrozatlan kakaópor

250 gramm puha vaj

125 gramm cukor

(pici só)

Egyszerűen csak mindent tegyünk egy tálba, és gyúrjuk össze.t  Én tettem bele egy pici sót, ami kiemelte egy kicsit a kakaó izét. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe tegyünk diónyi gombócokat a tésztából, és egy picit lapítsuk le őket az ujjainkkal vagy egy villával.

160 fokos sütőben 15 perc alatt megsül. Nekem ebből a mennyiségből 28 darab kekszem lett. Ha megmaradna, jól zárható üvegben vagy kekszes dobozban sokáig friss marad.

Már régóta szemezek a sütőtökös sütikkel, és egy-két éve a sütőtök izével is megbarátkoztam, szóval már nagyon ideje volt készítenem valami tökös dolgot. Nézegettem a Pinterestet, sok érdekes receptet találtam, majd végül az utolsó lökést egy receptverseny adta, amire tökös süteménnyel kellett nevezni. Tetszett a nyeremény, na mondom, itt a megfelelő alkalom 🙂

A választásom az almás-karamellás minipite nagy sikere után egy sütőtökös hand pie lett. Nem bántam meg, valami isteni finom, nekem annyira ízlett, hogy minden napra kiadagoltam magamnak, hogy minél tovább élvezhessem 🙂

A dizájn a halloween jegyében töklámpást idéz, így mind izében, mind külalakjában remek választás valamilyen halloveeni partyra, és a gyerekek is bevonhatók a tökfejek készítésébe. 

A versenyre egyébként ezen a linken lehet szavazni, mindenkinek megköszönöm, ha szán rá időt 🙂

Sütőtökös hand pie

Tészta:

150 gramm liszt

115 gramm hideg vaj

1/2 tk só

1/2 ek. cukor

3 ek. jéghideg viz

Töltelék:

200 gramm sütőtök

0,5 kk fahéj

0,5 kk szegfűszeg

0,5 kk reszelt citromhéj

1 tk méz

50 gramm kandirozott narancs

A tetejére:

1 tojás

A tészta hozzávalóiból gyors mozdulatokkal tésztát gyúrunk. Ügyeljünk rá, hogy minden hozzávaló hideg legyen, és minél rövidebb ideig melegítsük a kezünkkel. A kész tésztát csomagoljuk folpackba, és pihentessük legalább 1 órán keresztül hűtőben.

Amíg a tészta pihen, készítsük el a tölteléket. A sütőtököt vágjuk apró kockákra, és süssük meg őket. Törjük össze, és ízesítsük a pürét a fűszerekkel.

A tésztát lisztezett felületen nyújtsuk 5 mm vastagságúra, és egy nagyobb pogácsaszaggatóval szaggassunk belőle köröket. A körök felének közepére halmozzunk egy kanál tölteléket, és szórjunk a tetejére egy kis kandírozott narancshéjat.

A tésztakorongok másik felére vágjunk töklámpás arcot. A piték szélét kenjük le tojással, és fedjük be egy arcot ábrázoló tésztakoronggal. Óvatosan nyomkodjuk össze, nehogy kifolyjon a töltelék, majd a tetejét is kenjük le tojással.

Előmelegített sütőben 160 fokon 25 perc alatt készre sütjük.

Valójában minipitékről van szó, de szerintem annyira kifejező ez az angol név, mert valóban, elfér a kezünkben, pont egy adag, nagyon kis kompakt formája ez a hagyományos pitének. Könnyen szállítható, kevésbé morzsálódik, egyszóval engem nagyon meggyőzött, nem mellesleg aranyosak és jó móka őket elkészíteni 🙂

A tésztát most is az Édesem blogról néztem, tényleg a legfinomabb, amit eddig kóstoltam. Nagyon könnyű vele dolgozni, nem törik, nem szakad, bátran ajánlom mindenkinek 🙂 Az is jó ezekben a kis pitécskékben, hogy bármilyen töltelékkel elkészíthetők. Maga a tészta semleges ízű, vagyis akár sós töltelék is kerülhet bele. Én a Piteresten láttam egy almás-karamellás változatot, ezért döntöttem én is emellett. 

Almás-karamellás hand  pie

Tészta:

150 gramm liszt

115 gramm hideg vaj

1/2 tk só

1/2 ek. cukor

3 ek. jéghideg víz

Töltelék:

2 nagy alma

2 ek. cukor

1 tk. fahéj

4 szem tejkaramella

1 tojás a tetejére

A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, majd egy órát pihentetjük a hűtőben.

Közben a töltelékhez az almát kis kockákra vágjuk, és megszórjuk a fahéjas cukorral. Hagyjuk egy kicsit állni, hogy jól átvegye az ízeket, illetve hogy egy kis levet eresszen. A karamellát apró darabokra vágjuk.

A pihentetett tésztát 3 mm vékonyra nyújtunk lisztezett deszkán, és egy tetszőleges méretű szaggatóval vagy pohárral (nekem a boros poharam bizonyult megfelelő méretűnek), köröket szaggatunk belőle. A körök felének közepére halmozunk egy kis almatölteléket illetve karamellát. Körbe lekenjük tojással, ráborítunk egy másik korongot, és villával összenyomkodjuk a szélét. A tetején vágjuk be kicsit, vagy szurkáljuk meg villával, hogy a gőz távozhasson majd. Tojással lekenjük, megszórjuk egy kis fahéjas cukorral és mehet is 25 percre a 175 fokos sütőbe.

Az idén jó sok mogyorót gyűjtöttem a közeli parkból, és az első mogyorós sütim egy nagyon finom, csokis-kakaós zabkeksz lett. A recept az Édesem blogról származik, nagyon szeretem böngészni, mert bármi, amit eddig készítettem, hihetetlenül finom volt. Bakancslistámon szerepel egyszer a cukrászda felkeresése is, ami a blogból nőtte ki magát.. 🙂

Node, visszakanyarodva a kekszekhez. Nagyon finom, jó állagú, nem túl édes finomságok, amik sokáig megőrzik ropogós állagukat, ha nem fogynának el még aznap. Reggelire egy pohár tejjel vagy joghurttal, uzsonnára vagy csak úgy egy kis nasiként.

Csokis-mogyorós zabkeksz

100 gramm török mogyoró

100 gramm vaj

100 gramm cukor

1 tojás

1 ek. tej

85 gramm zabpehely 

135 gramm liszt

2 ek. cukrozatlan kakaópor

1/2 tk. sütőpor

1/4 tk. só

70 gramm csokoládé

A mogyorót serpenyőben megpirítjuk, és ha kicsit hűlt, akkor papírtörlő segítségével ledörzsöljük róla a külső héját.

A puha, szobahőmérsékletű vajat habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojást és a tejet. A lisztet összekeverjük a sóval, sütőporral, kakaóval és a zabpehellyel, és a tojásos-vajas masszához adjuk. Végül belekeverjük az apróra vágott mogyorót és csokoládét. A recept étcsokit ír, azonban otthon nekem csak egy tábla Milka csokim volt, azzal is nagyon finom lett. 🙂

A masszából diónyi gömböket formázunk, és egy villával óvatosan kissé szétlapítjuk őket. Előmelegített sütőben 175 fokon 15 perc alatt készre sülnek.

Ez a pitetészta nagymamámtól származik, ő almásat szokott sütni, én meggyeset, az első, friss meggyből. Valami házias, lélekmelengető, ősz ízű finomságra vágytam, ezért esett a választásom erre a pitére, azonban a piacon látva a sok szilvát úgy gondoltam, hogy a töltelék most készüljön ebből a gyümölcsből. Nem akartam zsemlemorzsát vagy lisztet vagy keményítőt vagy bármi ilyesmit szórni a pitére, hogy ne ázzon el, ezért az alját elősütöttem, a tölteléknek szánt szilvából pedig egy kis karamellizált cukron szinte lekvárt főztem. Már ekkor mesés illat lengte be a konyhát…..:) Azért is különleges ez a recept, mert ez az első sütemény, amit az új konyhámban készítettem. Nagyon finom lett, mindenkinek ízlett, és ripsz-ropsz el is fogyott. 🙂

Szilvás-fahéjas pite

Tészta:

35 dkg liszt

fél csomag sütőpor

csipet só

10 dkg cukor

7.5 dkg margarin

100 g tejföl

1 pici tojás

Töltelék

120 dkg szilva

10 ek. cukor

1 fél citrom leve

1 tk. fahéj

2 tk. vaj

A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Nekem picivel több liszt kellett most bele, ne ijedjünk meg, szerintem a tojás méretétől, de a tejföl sűrűségétől is függhet, a lényeg, hogy egy lágy, de gyúrható tésztát kell kapnunk, ami már nem ragad a kezünkhöz. Csomagoljuk folpackba, és legalább egy órára tegyük hűtőbe.

Közben készítsük el a tölteléket. A cukor mennyisége itt is csak iránymutatás, a rugelachoz használt szilva annyira hihetetlenül édes és finom volt, hogy alig kellett cukor a lekvárba, ám ezzel nem volt akkora szerencsém, és muszáj volt viszonylag sok cukrot beletennem. Kóstoljunk bátran, ez esetben csak iránymutatás a recept. 🙂 

A szilvát mossuk meg, magozzuk ki és vágjuk négy felé. Egy serpenyőben melegítsünk vajat, szórjuk rá a cukor felét, és várjuk meg, amíg kicsit karamellizálódik. Tegyük rá a szilvát, szórjuk meg a maradék cukorral és közepes lángon főzzük, amíg  levet nem ereszt. Én a levét ekkor leöntöttem, és egy kis vízzel hígítva tökéletes szörpöt kaptam belőle. 🙂 A szilvát főzzük még egy kicsit, amíg puha és sűrű nem lesz, majd izésítsük fahéjjal és egy kis citromlével.

A pihentetett tészta felét nyújtsuk ki lisztezett deszkán, tegyük egy sütőpapírral bélelt, közepes méretű, kb 35*25-ös tepsibe. Kenjük le tojással és szurkáljuk meg egy villával. 180 fokra előmelegített sütőben süssük 10 percig. 

Amíg sül, nyújtsuk ki a tészta másik felét, és derelyevágóval vágjunk egyforma széles csíkokat belőle. Az elősütött tésztára halmozzuk a szilvás tölteléket, majd erre rács szerűen helyezzük el a tésztacsíkokat. Aki kreatívabb készíthet fonatokat, vagy különböző díszítéseket is a pite tetejére.

Én itt elég nagy bakit követtem el, ugyanis arra ügyeljünk, hogyha diszitgetni szeretnénk, akkor nem árt, ha megvárjuk, amíg a töltelék kihűl, mielőtt beletesszük, mert meg fogja olvasztani a nyers tésztát.

Lekenjük a tojással, és 30-35 perc alatt készre sütjük. Langyosan szeletelhető, porcukorral pedig még finomabb. 😉

Már nagyon régóta szemeztem ezekkel a kis kiflikkel, és nemrég ki is próbáltam őket. A töltelék az ősz jegyében fahéjas szilvalekvár és dió lett, nagyon jó kis párosítás, és noha a családban nem arattak osztatlan sikert a kis rugelachok, nekem nagyon-nagyon-nagyon ízlettek, rég voltam már ennyire oda valamiért 🙂 Biztosan fog még készülni más változatban is, már kattog az agyam az új ízeken, jó lenne egy fügés, egy narancslekváros csokival, egy csokis-mogyorós, egy málnás-mandulás, egy karamelles……nyami ^^

Magáról az édességről azt kell tudni, hogy ez egy zsidó aprósütemény, amit ünnepekkor fogyasztottak, ám igazán híressé Amerikában vált. Ott Philadelphia krémsajtot tesznek a tésztájába, ez biztosítja a különleges izét és állagát. Azonban vannak tejfölből, aludttejből, sőt, ricottából készült változatai is. A tésztában nincs sem sütőpor, sem élesztő, mégis nagyon puha és porhanyós lesz. Én ezt a receptet próbáltam ki, nagyon tetszett, a tetejét tejszínnel kell lekenni és cukorral megszórni, imádom az ilyen kis apróságokat, ami valami pluszt ad az elkészítéshez. 🙂

Nos, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én jól kitaláltam, hogy a sajttortából úgyis marad ki krémsajt, tökéletes lesz a rugelachoz. Viszont anyu dobozos tejfölt vásárolt, a sajtkrém is dobozos kiszerelésű, hasonló dizájn, aminek az lett a vége, hogy figyelmetlenségemben totál összekevertem a kettőt, és tejföl került a tésztába sajt helyett. Jelentem, hogy így is nagyon finom lett, bár sokkal több liszttel lett jó az állaga, de bátran helyettesíthető vele a krémsajt.

Rugelach fahéjas szilvalekvárral és dióval töltve

225 g krémsajt

225 g vaj

105 g porcukor

1 tk citromlé

1 tk vanilia kivonat

280 g liszt

2 ek tejszín

1 ek cukor

Lekvár

1200 g szilva

200 g cukor

1 tk fahéj

1 csomag dzsemfix, 3 az 1-ben

Ízlés szerint dió, mogyoró

A tésztához robotgép segítségével összedolgozzuk a vajat, a krémsajtot és a porcukrot. Ízesítjük a citromlével és a vanilia kivonattal, majd hozzáadjuk a lisztet is. Folpackba csomagoljuk, és legalább 1 órára hűtőbe tesszük. 

Ezt a mennyiséget 4 egyenlő részre osztjuk, lisztezett deszkán 5 mm vastagságúra kinyújtjuk és egy nagy tányért körberajzolva szép kör alakot vágunk belőle. Vékonyan megkenjük lekvárral, megszórjuk a felaprított dióval-mogyoróval, és 8 felé vágjuk úgy, hogy mindig felezzük a kapott részeket. Egyenként feltekerjük őket, mint a kifliket,és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. A tetejüket megkenjük tejszínnel és megszórjuk egy kis cukorral. 175 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt készre sütjük őket.

Ha nem fogyna el mind, sokáig puha és omlós marad. 

Tesóm málnás-étcsokis tarteletteje mellett a hétvégén nagymamám névnapjára ez a túrós változat készült el. A receptet itt találtam, erről az oldalról készült egyébként a Kedvesem szülinapi tortája is, és ebben a receptben sem csalódtam. Finom, omlós pitetészta, benne túrós töltelék, aminek én egy picit változtattam az arányain, illetve a tetejére az ősz jegyében citrom helyett friss szőlő és dió került. Így is finom lett, mindenkinek nagyon ízlett. 🙂

Túrós tartelette szőlővel és dióval

Tészta:

165 g liszt

1-2 g só

120 g hideg vaj

90 g cukor

1 tojás

Túrós töltelék:

500 g túró

100 g tejföl

100 g porcukor

fél citrom reszelt héja

Tetejére:

szőlő, dió

A tészta hozzávalót gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, itt is ügyeljünk arra, hogy lehetőleg hideg alapanyagokkal dolgozzunk, és  a lehető legkevesebb ideig melengessük a kezünkkel. A tésztát osszuk 8 részre, a kis gombócokból lisztezett felületen nyújtsunk fél centi vastag köröket, és béleljük ki velük a kivajazott-lisztezett formákat. Majd mehetnek a hűtőbe pihenni fél órára. Sütés előtt mindegyik közepére tegyünk egy sütőpapírt és súlyozzuk le őket babban vagy sütőgyönggyel, hogy ne legyenek púposak sütés közben, és süssük őket 15 percig, 160 fokra előmelegített sütőben. Kiszedjük belőle a nehezéket, majd még 10 percig sütjük, hogy szép szint kapjon a tésztánk.

A krémhez összekeverjük az alapanyagokat, megkóstoljuk, és ha kell még valami az ízlésünknek megfelelően, akkor azt pótoljuk.

A krémet a kis tortácskákba töltjük, és megmosott szőlőszemekkel és dióval díszítjük. Természetesen idény szerint más gyümölcsökkel is elkészíthető. 🙂

Ennél a tartelettenél is érvényes, hogy állás közben a túrós krém nagyon megpuhította a tésztát, így csak fogyasztás előtt készíteném el legközelebb, hogy ropogós maradjon a tésztája.

A Pinterestet böngészve már számtalanszor szembejöttek velem ezek az édes kis tortácskák, és pár hete vettem is egy csomag tartelette formát egy százforintosban, azonban az első kipróbálás még váratott magára. A hétvégén jött el az alkalom, tesóm és nagymamám névnapját ünnepeltük, és ezen jeles alkalmakra készítettem el ezeket a különleges mini tortácskákat. Tesómé málnás-étcsokis lett, mamáé pedig túrós tölteléket kapott szőlővel és dióval.

A málnás tartelette tésztája klasszikus linzer tészta, a receptet  itt találtam, a töltelék pedig málnazselé és étcsokis ganache lett. Tömény, igazi csokirajongóknak való finomság lett belőle, ami az ünnepelt tetszését is elnyerte. 🙂

Málnás-étcsokis tartelette

Tészta:

20 dkg liszt

10 dkg vaj

5 dkg porcukor

1 csipet só

1 tojássárgája

fél citrom leve és reszelt héja

Málnazselé:

30 dkg málna (lehet fagyasztott is)

3 ek cukor

2 ek zselatin

Étcsoki ganache:

10 dkg étcsokoládé

10 dkg tejszín

A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Lehetőleg minden alapanyag hideg legyen, és ne nagyon melengessük a kezünk melegével. A kész tésztát tegyük egy nejlonzacskóba vagy csomagoljuk folpackba, és legalább 1 órát pihentessük a hűtőben.

A formákat vajazzuk és lisztezzük ki, majd a tésztát osszuk el 8 gombócra, és mindegyik gombócot nyújtsunk kb. fél centi vastagra és kör alakúra, és egyengessük bele a formákba. Vágjunk le 8, kisebb darab sütőpapírt, tegyük a tortácskák közepére, pakoljunk rájuk babot vagy sütőgyöngyöt, és süssük őket 170 fokra előmelegített sütőben 10 percig. Erre azért van szükség, hogy ne púposodjon fel a tésztánk. Ezután vegyük ki belőlük a babot és a sütőpapírt, és süssük még 10 percig, hogy szépen megpiruljon a tészta.

Amíg hűlnek elkészítjük a málnazselét. A málnát törjük össze, főzzük fel a cukorral. A zselatinhoz adjunk egy pici vizet, majd melegítsük, amíg folyékony nem lesz, ügyelve rá, hogy ne forraljuk fel, mert akkor elveszti zselésítő hatását. A folyékony zselatinhoz adjunk 1-2 kanál cukros málnát, keverjük jól el, majd öntsük az egészet a maradékhoz. Oszlassuk el a málnazselét a kis tortácskákban, és várjuk meg, hogy megszilárduljon.

Ezután jöhet a ganache elkészítése, ehhez egyszerűen csak vízgőz felett olvasszuk meg a csokit és keverjük el a tejszínnel. Ezt is osszuk el egyenlően a tartelettek között.

Ha minden megkötött, már fogyasztható is. 🙂

Másnapra a töltelék miatt a linzertészta megpuhult, ezért legközelebb én csak annyit csinálnék, ami rögtön elfogy, mert ropogósabb tésztával finomabb volt. Melegítéssel a zselé és a ganache is folyékonnyá tehető.